Egy reggel arra ébredsz, hogy kinőtt belőled a rend: átkelőhely-sárga színű csekken váltod meg a szomjúságodat, online utalva kapsz fényt falakból, sárgaréz csövekből meleget.

Mobil-applikációd segedelmével gyertyát gyújtasz egy újvilági, mormon templomban, messzi tengerek monitorán termett virág ékesíti reggeled, szelfit készítesz Virtuál-Alaszka zord tájain, és képzeletbeli lángost majszolsz Gran Canaria díszlet-pálmafáinak árnyékában.

Mások véleménye alapján rendelsz magadnak fekhelyet, párnát és fürdődbe illó-anyagot, hajfestéket, papír-nyomtatódba tintát, mosogató tálcás, LED-es konyhaszekrényt… A Rend kinőtt belőled, és belőled él: soha nem látott nő hangja susogja telefonodra az útirányt, fehér ló helyett MMS-en közlekedő királyfi kapja meg a fél országot, és a legtöbbet meztelenkedő szüzet házassági szerződéssel láncolja magához a sorozatfüggő reality- sárkány.

De egyszer csak azt érzed, eltévedtél. Eltűnt a térből az erő. Észreveszed, hogy az egyre mohóbban áradó fényben megfáradt, és meghajolt egy boldogtalan villanypózna, kábelei szanaszét lógnak, és a Rend megszakadt. Lassan lemerülnek életed gondosan féltett akkumulátorai, értelmét veszti kezedben a távkapcsoló, fázol, sötét van, élettelen tárgyként süllyed a farzsebed mélyére mobilod.

Botladozva elindulsz, fényért, melegért, GPS-koordináták nélkül. Már rég elmaradt mögötted a civilizáció, csak a messzi falvak, városok tornyai látszanak, mind a hét, és egy kietlen pusztaságba érkezel. A bárándi országúton botorkálsz, álomporos cipőd orra előtt földig hajlik a fény, balra fordulsz, és ott, a magas fűvel benőtt, messzire elporzó mélyedés az úton, az ott a híd, a Hetvenforintos híd… Csak víz nincs sehol, a rég kiszáradt Fekete-érben sehol egy szemernyi nedvesség: a szomjasan köhögő mételyfű mind a négy levelét már rég csonkjáig szítta egy arra tévedt, álmodozó szitakötő.

Pedig ez itt az álmok vége, az utak vége, a Hetvenforintos híd, mely már többé el nem ereszt. Görcsös tenyeredbe rejted törékeny múltad féltett dolgait: találkozhattunk volna itt…

Nem tudsz innen elindulni, mert ide csak megérkezni lehet: hát öntsd magadba, iható víz helyett, keleti sikátorokban érlelt, nyugati kocsmákban kiforrt, de már hideg és iható, alkoholmentes szeretetemet...